Ez a játékosítás alaptézise és legfontosabb idézete Brian Sutton-Smith-től. Mi pedig 11 éve vártunk arra a lehetőségre, hogy ezt a mondatot szó szerint megragadhassuk. Erre nyitott lehetőséget nekünk idén a Richter HR csapata.

A Richter egész éves munkavállalói initatívái közül az egyik legnagyobb hatású az Egyensúly Program volt 2025-ben. A program célja, hogy képessé tegyen az ott dolgozókat saját fizikai és mentális jóllétük megőrzésére, miközben közösen azon dolgoznak, hogy a Richtert valóban kiemelkedő munkahellyé tegyék. A program az év során különböző formátumok széles körét fogja össze, amelyek a munkatársak testi és mentális jóllétének támogatását szolgálják. Ezek közé tartoznak az átfogó edukációs és inspirációs kezdeményezések, az egyéni és közösségi bevonódásra épülő élményalapú elemek, valamint az önreflexiót és az egyéni támogatást segítő lehetőségek is. Az éves roadmap egyik legmeghatározóbb mérföldköve az októberi Mentális Egészségnap.

Ezen az alkalmon előadások, workshopok és interaktív programok sokszínű kínálata várta a budapesti és a vidéki kollégákat egyaránt, és itt kapcsolódtunk be mi is, játékosan és érzékenyen, a saját szemléletünkkel hozzájárulva.

A koncepció egyszerű volt: három aktivitást terveztünk, mely lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők kötetlenül elmerüljenek a nap üzenetében, akár egyedül tervezték felfedezni a programokat, akár közösségileg. A csúcspont pedig a Mentálszörnyekkel való szembenézés volt.

A Richter Mentális Egészségnapon testet öltöttek a minket láthatatlanul kísérő terhek, kedves kis szörnyecskék képében bukkant fel a központi irodaépület aulájában a stressz, a magány, a kiégés és a szorongás. Ha pedig már közénk férkőztek, akkor le is lehetett őket győzni: nem agresszívan, nem hangosan, hanem dobókockákkal, játékkal, nevetéssel fűszerezve.

Az életnagyságú kartonfiguraként odatelepült szörnyecskékkel dobókockák segítségével néztek szembe a játékosok. Céljuk az volt, hogy 4 óriás szivacskockával olyan kombinációkat gurítsanak, melyekkel a szörnyek feje feletti célszámokat elérhettük. Nem lehetett kiesni, nem lehetett veszíteni: akárhányszor dobhattak, és akinek szerencséje volt, 2 perc alatt legyőzte a Mentálszörnyeket, akinek kevésbé, az talán kicsit többször gurított- de a siker mindig garantált volt. 

Természetesen nem vicceltük el. Nem azt üzentük, hogy ezeknek a szimbolikus szörnyecskéknek a legyőzése elűzné a valódi problémákat. Inkább csak arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a bennünk lakó gyermek ugyanarra vágyik, mint a felnőtt: egy biztonságos térben kapcsolódni.

A játékok végén pedig nemcsak ajándékokkal gazdagodott mindenki, hanem mélyrehatoló felismerésekkel is:

- Már hatodik alkalommal futok neki, és még mindig nem tudom megdobni a Szorongást!

- Ne aggódj, csak türelem és kitartás kérdése, hogy legyőzd.

- Ez biztosan így van. Milyen érdekes, hogy a mindennapokban is a szorongással kell a legtöbbet szembenéznem…

Az ilyen és ehhez hasonló önreflexiók azok, amik a játékot kiemelik az üres szórakozás fiókjából.

Innen pedig már csak lépés volt a résztvevőknek nyitottsággal részt venni a további programokon, előadásokon, workshopokon. A célunkat ezzel el is értük. Nem megoldani akartuk a problémákat, nem is elhessegetni, elbagatelizálni. Hanem azt felismerni, hogy együtt minden könnyebb, mert egymásra számíthatunk.

Boldog ünnepeket, és sok emlékezetes pillanatot kíván az [eureka] csapata!

Ui. Külön köszönet Schőberl Frigyes Fricinek, akinek nemcsak kipattant a fejéből ez a csodálatos, sok rétegű játék, hanem testet és formát is adott neki. Köszönöm továbbá Bárány Gergőnek és az [eureka]  csapatnak, hogy a testet öltött játék lelket is kapott - egy olyan lelket, amely minden, a Mentális Napon résztvevő munkatársat a kapcsolódással, az empátiával és az egymásra figyeléssel töltött fel. Ennél többet nem is kívánhatunk magunknak az év végén.

Ajánlott Tartalmak:

Frici posztja az Agyafúrt Alkimisták készítéséről.

MediaFuture megjelenésünk — Játékosítás a márka szolgáltatásban