A mesterséges intelligencia körüli diskurzust gyakran a bizonytalanság és az aggodalom érzése övezi. Ahogy a múlt század elején a fizikai munkákat felváltó gépek esetében, most a mesterséges intelligencia rohamos elterjedésében vizionálhatják sokan a munkájuk elvesztését vagy elértéktelenedést. Azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabb. A technológiai fejlődés a munkaerőpiacon betöltött szerepeket szabja át. Az MI jelenléte nem az emberi relevancia végét jelzi, hanem az alkalmazkodóképességünk fontosságát hangsúlyozza. A kérdés, hogy felismerjük-e ezeket a változásokat, és képesek vagyunk-e ez alapján fejleszteni magunkat? Erről mesélt nekünk Dr. Rab Árpád jövőkutató.
Az emberi tényező fontosabb, mint gondolnád
A technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia megjelenése felgyorsította a munkaerőpiac átalakulását is. Viszont a változások nem önmagukban, hanem a munkahelyi környezetben vannak jelen. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy ezek megfelelőképpen integrálva legyenek, az adott cég és ott dolgozók sajátosságait figyelembe véve. Nem véletlen, hogy az önismeret egyre gyakoribb téma a képzés és fejlesztés területén! Akkor fogjuk tudni, hogy mi és hol a mesterséges intelligencia szerepe egy adott munkafolyamatban, ha minél tisztábban látjuk a saját képességeinket és határainkat. Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a munkaerőpiac által diktált tempóval az olyan ’soft skill’-ek, mint az empátia, kreativitás vagy a kritikus gondolkodás fogják jelenteni a legnagyobb segítséget.
Például egy új technológia bevezetésekor, ki kell találni, hogy milyen területen tudnak a fejlesztések igazán hasznosak lenni, de mérlegelni kell a kockázatokat és a hosszútávú hatásokat is. A munkahelyi környezet adta egyre összetetteb személyközi dinamikák kereszttűzében – köszönhetően az egyre gyakoribb kiszervezett vagy projektalapú munkáknak – akkor tudunk hatékonyan navigálni, ha stabil érzelmi intelligenciával vagyunk felvértezve. Hosszú távon ez biztosítja a munkavállalók számára, hogy a kihívásokra motiváltak, a stresszel és kiégéssel szemben reziliensek legyenek.
Rab Árpád jövőkutató szerint nekünk magunknak van a legnagyobb felelősségünk abban, hogy milyen irányt vesz életünk a technológiai fejlődések mellett.
„A rovarszerű viselkedést kiadhatjuk a gépeknek, ahhoz hogy jól működjünk együtt másokkal, őszinteség és alázat kell. Tudnom kell, hogy mit nem tudok, legalább magammal szemben őszintének kell lennem.”