2023 január elején szinte bombaként robbant a hír: a Disney vezérigazgatója (egyben jelenkorunk egyik legsikeresebb topmenedzsere) Bob Iger a munkavállalóknak kiküldött emailben rögvest visszarendelte őket az irodába, megszüntetve ezzel az otthoni munkavégzést. A magyar sajtó is rögtön felkarolta a hírt:
A régi-új Disney-vezér véget vet az állandó home office-nak (HVG)
A Walt Disney-nél már nem nézik jó szemmel a home office-t (VG)
A Disney is véget vet a home office-nak (Telex)
A hír igaz. Csak épp, mint a viccben.*
A címeken átfutva ugyanis az az érzés alakul ki, hogy a hatalmas, erőfölényben lévő szervezeti mamut és annak menedzsment-agyara felnyársalja a covid-éra legnagyobb munkavégzési innovációját, a hatékonyság csimborasszóját: a home office-t. Sőt mi több, az óriásegér által elindított áradathoz gondolkodás nélkül csatlakozik a többi gigász: A Starbuck CEO-ja szintén visszarendelte a munkavállalókat az irodába, de nem tett másként az Apple, a General Motors, vagy éppen az utóbbi hónapokban kisebb ámokfutást végző Elon Musk a Twitter élén. Akik nem térnek vissza, „tegyenek úgy, mintha máshol dolgoznának” – mondta.
A visszatérés pedig kötelező, a munkavállalóknak választási lehetősége nincs, vagy csak elhanyagolható mértékben van. Hiába, a régi szokások nehezen kopnak ki. A szalagcímeket olvasva lelki szemeink előtt petíciók tömkelege, felmondási hullámok és magyarázkodó menedzserek rajzolódnak ki, miközben a hagyományos (értsd: régimódi) vállalatok vezetői sajátkezűleg rángatják vissza az asztalok elé a beosztottaikat, a HR osztály felsír kínjában, az elnökség tagjai elégedett mosolyra húzzák szájukat, a virágzó szervezeti kultúra pedig füstként illan el a semmibe. Mi pedig katasztrófaturistaként várjuk, mikor borul lángba a Disney főhadiszállásának legfelső emelete.
Nem fog.
De mi is történik pontosan?
Az, hogy a szenzációhajhász címek sunyítanak. Mert bár a teljes home office-t tényleg elkezdték felszántani a legnagyobb cégek – és a fentiek alapján lássuk be, nagyobb hírértéke ennek van -, mégis számtalan szervezet megmaradt a remote work first szabályánál. Így a Deloitte egyes országokban, a Dropbox, az Amazon és a Slack például ímmel-ámmal nyitotta újra az irodáit. Mások pedig a hibridre esküsznek: a Google továbbra is a rugalmasságban hisz, a Meta (Facebook) és a Spotify a munkavállalóik kezébe adja a döntést, a Microsoft alkalmazottaknak pedig be sem kell jelenteniük, mikor maradnak otthon dolgozni, amennyiben a munkaidejük egy részében teszik ezt. A flexibilitást az SAP igazán elegáns módon, a szervezeti kultúra oldaláról fogta meg: “a rugalmas és bizalmon alapuló munkahely norma legyen, ne pedig a kivétel„.
Akik pedig szigorítottak (szigorítottak?), nos, ott sem eszik ám olyan forrón a kását. Mickey egérék heti 4 napban rendelték el az irodai jelenlétet, a Starbucks és az Apple 3 napban. Mindezt pedig megtámogatva olyan eszközökkel, melyek nemcsak a munkavállalói motivációt növelik, hanem ténylegesen értéket teremtenek a munkahelyi közösségi létnek. Ezen döntések mögött ugyanis nem (kizárólag) excel-táblák tömkelege által kimutatott hatékonysági és produktivitási mutatók állnak, hanem a vállalatok filozófiájának alapvetései is. “Semmi sem helyettesítheti azt, hogy kapcsolatokat építsünk, másokkal együtt tanuljunk, tapasztaljunk, vezetőktől és mentoroktól tanulva szakmailag fejlődjünk. Ez pedig a valódi, fizikai együttlétből fakad.” – mondta Bob Iger. És a reakciója teljesen érthető, hiszen cégének értéke majd 40%-ot vesztett az értékéből, a munkatársak pedig arra panaszkodtak, hogy kreativitásuk hanyatlásnak indult.