2020-ban kényszerből, félelemből és óvatosságból izolálódtunk. Remeteként home office-ba vonultunk a járvány elől, és amikor rájöttünk, hogy a koronavírus nemcsak ideig-óráig fenyeget minket, akkor a cégek is elkezdtek reagálni a valóságra. Amit mi csak úgy hívtunk: az új normális.

Eljött 2021, néha felbukkant a fejünk a vízfelszín fölé, vettünk egy röpke lélegzetet, majd ismét alámerültünk. Sok panaszt halottunk. Nem főnököktől, pénzügyi igazgatóktól, CEO-któl, hanem munkavállalóktól. Az izoláltság fárasztó, a munka-magánélet egyensúly felborult (pontosabban megszűnt létezni), a szervezeti kommunikáció nehézkessé vált, az ötletek áramlása lassult vagy megakadt, felütötte fejét a Zoom-fáradtság, és még a gyerek online tornaóráját is végig kellett asszisztálni. Rengetegszer hallottuk: mikor lesz már vége?

Hát tessék, itt a vége. Nem mindenhol, nem minden cégnél. De a kényszerű home office ideje véget ért. “Pedig már pont beleszoktunk!” Amire pedig már beleszoktunk, akkor pedig elveszik tőlünk. Igazságtalan az élet.

És még igazságtalanabb lenne, ha nem vennénk tudomást arról, hogy tulajdonképpen mit akarunk. A Gallup agusztusi felmérése szerint kisebbségben vannak (34%) azok, akik teljes home office-ban szeretnének dolgozni, ezzel szemben 60% a rugalmas munkavégzés híve. A McKinsey kutatása alapján a válaszadók több mint fele szeretné a munkahét nagyobb részét az irodán kívül ledolgozni. Az igazság tehát valahol félúton van, és azt sem lehet félgőzzel intézni. A nem megfelelő előkészítés ugyanis egy lefelé húzó spirálba fogja taszítani a szervezetet: először az elégedetlenkedők és ellenállók jelennek meg, azok, akik a rugalmas munkavégzésben találták meg a kiteljesedésüket. A munkavállalói igényeket pedig meg kell hallgatni és meg kell hallani. Ha sok az ellenálló, akkor nőni fog a fluktuáció, vagy egy (munkáltatói szempontból) még félelmetesebb jelenség: a rejtett fluktuáció avagy a láthatatlan felmondás. Amikor a munkatárs bár bemegy az irodába, de abban már nincs köszönet: éppen csak annyit tesz, amennyi a szükséges minimum ahhoz, hogy még ne rúgják ki. Nem éppen az elkötelezett és motivált munkaerő csúcsa.