Túsz

Ő az a kolléga, akiről az első 5 percben lerí, hogy szívesebben csinálna bármi mást ahelyett, hogy egy csapatépítőn vesz részt. A túsz archetípust nagyon könnyű játékossá átformálni, csupán meg kell mutatni neki, hogy ami rá vár, az valójában jó dolog. Számára általában elég 10-15 perc a feloldódásra, aztán elsőként ér oda a játékvezetőhöz, hogy elkészült a feladattal. Így válik a túszból lelkes résztvevő.

Ellenséges

Az a résztvevő, aki nem passzívan, hanem feltűnően, hangosan tiltakozik az egész esemény ellen. Közte és a túsz között az a hasonlóság, hogy a többiek jókedve, lelkesedése, és a történések jó hangulata akaratlanul is beszippantja, és ő is a társaság részévé válik. A tússzal ellentétben azonban fontos, hogy őt nem szabad megpróbálni meggyőzni, csak hagyni kell, hogy a többiek hassanak rá, így komfortzónán belül tartva találja meg azt a játékban amiért valóban tud lelkesedni.

Kompetitív

Ő az, aki minden áron győzni szeretne, mert számára minden játék egy verseny is egyben. Nehezebben dolgozik csapatban, de ez akár jó is lehet. Ez akkor érdekes, amikor a játék kifejezetten kooperatív és a játékosnak lehetősége sincs egyedül tovább haladnia. Ekkor kimondottan saját magával kell megküzdenie, azonban lelkesedése előre lendítheti az egész csapatot is. A kompetitív játékos segíteni kell, hogy az energiáit a csapat előre mozdítására csatornázza, de utána ő lehet a motor, ami akár az egész játékot hajtja.

A rossz vesztes

Az ilyen ember számára elfogadhatatlan, ha nem ő nyer. A veszteséget képtelen elfogadni, és bármit megtesz, hogy bebizonyítsa igazát. Hogyan lehet ő is győztes? Úgy, hogy ha megérti, hogy a játéknak egyáltalán nincs győztese vagy vesztese, vagy, hogy nem ő veszített, hanem más győzött. Az ilyen típusú emberekkel animátorként nem árt többet foglalkozni, hogy megértse a saját élményeit, nem valaki mással szembe helyezkedve kell tudnia értékelni. Segítsünk átkeretezni a tapasztalatokat, hogy valóban jó élménnyel távozhasson a programról.