Egy igazán lebilincselő történetet hallva – legyen az közvetítve film, könyv vagy egy játék segítségével – megannyi érzelem és gondolat önt el minket. A játékosítás is gyakran tartalmaz történetmesélési elemeket, amik segítik értelmezni saját tapasztalatainknak és identitásformáló hatásuk is lehet. Legyen szó karakterfejlődésről, narratív ívekről vagy küldetésekről a történetek tükörként szolgálnak a résztvevők számára, amik visszavetítik értékeiket, céljaikat és belső motivációikat. 

„Az ősi barlangrajzok óta az emberi agy történetekben gondolkodik. A történetek gamifikációs keretben, ezért is tudják erősíteni a bevonódást, és növelni a résztvevők együttműködését, elköteleződését hosszú távon.” – összegezte Szegedi Tamás a Telekom képzési vezetője.

Egy játékhelyzet számos olyan szituációval operálhat, amin keresztül a komfortzónánkat is feszegethetjük. Azzal, hogy belemerülünk egy játék narratívájába a külvilág nyomása és elvárásai felengednek, és szívesebben állunk kihívások elé – legyen az a játékban betöltött vezető szerep, kockázatvállalás, kompromisszum kötés vagy versenyszituáció. Természetesen ez a fajta szabad kísérletezgetés a szerepekkel csak úgy tud megtörténni, ha a résztvevők biztonságban érzik magukat játék közben. Például, ha valakit belekényszerítenek egy játékba vagy számon kérik később a teljesítményét és döntéseit, az illető nagy valószínűleg passzívan fogja csak követni a játékot. Ezért is nagyon fontos a játékok kereteinek lefektetése és egy kompetens játékvezető jelenléte.