Az első gamification projekt a brit Nick Pelling fejlesztő és designer nevéhez fűződik, aki 2002-ben először alkalmazta e kifejezést saját metódusára, majd rá egy évre megalapította saját cégét: a Conundrát. Céljául azt tűzte ki, hogy az itt kínált termékeket kizárólag gémifikált módon fogja promótálni, illetve más online platformokra is beilleszthető sablonokat talált ki. Új szemléletével és gamification partner-programjával ezáltal egy teljesen új üzleti modellt hívott életre. Ötlete fantasztikus sikert aratott, ezt követően jöttek létre azok a nagy online platformok (pl.Kiosk, Bunchball, Gigya) melyek már kifejezetten azt célozzák, hogy a fogyasztók gémifikált rendszereket vásárolhassanak rajtuk keresztül.

A játékosítás széleskörű módszere és módszertana a korai próbálkozások után 2010-ben lett világhírű, azóta szerte a világon felkapott trend, üzleti koncepció lett. Bár mára viszonlyag sokan ismerik, főleg a stabil, nagy vállalatok vezetik be, akik rögtön értették, hogy ez egy valódi befolyással bíró iparág, ami elsőre komolytannak tűnhetett, de hamar kiderült, hogy gyors, valós eredményeket hoz. Ezért alkalmazza többek közt a Coca Cola, a Nike, a Microsoft, Samsung, EBay vagy az American Express, és ültetik be a játékosítást tudatosan az üzleti gyakorlatba.

Oké, de én még nem nagyon hallottam ilyen projektről, ez hogy lehet, ha ennyire közkedvelt módszer a játékosítás?

A játékosítás élmény-központúsága, és más pozitív hatásai miatt napjainkra annyira elterjedt, hogy szinte minden nagyobb marketing-projektben felfedezhetőek az elemei, csak a vásárlók legtöbbször nem ismerik fel őket direktben. Ha vettél már részt “gyűjtögetős” áruházi akcióban (pl. pontok, matricák, egyet fizet kettőt vihet…), részesültél céges jutalom programban, vagy edzettél applikációval, akkor Te is egy játékosított program résztvevője voltál. Vannak persze könnyen felismerhető gamifikált projektek is, pl. Nyereményjátékok, vagy az egyik legtöbbek által ismert online fogalom: a Bitcoin.

De nézzünk csak néhány ötletes példát, csak hogy rávilágíthassunk mennyire sokrétű is lehet a játékosítás!  

A Nike például 2013-ban a Zombies, Run! alkalmazással robbantott nagyot, mely nem egyszerű futást segítő app, de egyben azonnal egy apokalipszis utáni történet résztvevőjévé teszi a felhasználót. Zseniális ötlet: hisz ki ne futna gyorsabban, és többet, ha egy csapat zombi elől menekülhet? Az egyértelmű (kb.“fuss többet, koptass több cipőt, vegyél Nike-t”) marketinges üzeneten túl a cég ezáltal pozitív társadalmi üzenetet is megfogalmazott, így próbálva játékosan rávenni vásárlóit az egészségesebb életmódra.

 Vagy vegyünk egy másik példát a közlekedésből, ezen belül ugyanis a baleset-megelőzés terén is nagy sikerrel használták  a játékosítást. Egy egyszerű példája az az út menti digitális tábla, mely mutatja mennyivel halad a közeledő autónk. Bosszantó – gondolhatnánk -, miközben valójában hasznos, és segítő tárgyról van szó, ez az eszköz ugyanis azáltal, hogy megmutatja sebességünket, ezzel azonnali reakcióra/részvételre (lassításra/gyorsítása) késztetve a sofőrt. A Volkswagen Svédországban ebből az ötletből merítkezve “speed limit lottery game” (Sebességi lottó) néven indított játékos akciót egy útszakaszon (valós kamerával és valódi rendőrökkel), melynek keretein belül az ellenőrzött autósokat nem csak büntették, de sebesség-betartás esetén értékes nyereményekkel jutalmazták is. A játék híre hamar elterjedt, s szinte azonnal 20%al csökkent a gyorshajtók szàma, hiszen mindenki szeret jutalmat kapni. 🙂 Ez a projekt tökéletesen mutatja, hogy milyen jól működhet, ha 100%-ban a valós életből vett problémát dolgoznak át egyszerű, játékos módszerrel.

De pl. Barack Obama 2012-es elnökválasztásában is nagy szerepet játszott a gamification, többek közt okostelefonos applikációkkal, és egy Gamify America elnevezésű programmal is előállt. Ez az online játék végigvezette a szavazókat az elnöki hivatalon, játékosan szavazhattak, avatart választhattak maguknak, interaktív tevékenységeket csinálhattak, körbejárhatták az elnöki irodát, és “személyesen” találkozhattak az online Obamával is, aki segített az eligazodásban. Mindezekért pontokat gyűjthettek, és szinte észrevétlenül hosszú percekig játszottak egy valójában online politikai színtéren, aminek célja természetesen az adott vezetőhöz fűződő lojalitásuk megszilárdítása és a valós szavazásra motiválás volt.