Ugye mennyire ismerős a fenti példa? A fenti jelenség vizsgálatával már viselkedéskutató szakemberek is foglalkoztak, sőt ők alkották meg 2011-ben az “IKEA-hatás” (IKEA-EFFECT) kifejezést is, mely azóta már a motivációs elméletek mainstream vonalába is beszivárgott.

Amerikai kutatók 2011-ben, Dan Ariely vezetésével egy kontrollált kísérletben annak igyekeztek utánajárni, hogy a munkára fordított erőfeszítésnek milyen hatása van a hosszú távú motivációra.

A kísérletben részt vevőket két csoportra osztották. Mindkét csoport feladata ugyanaz volt: színes papírokból kellett origamit hajtogatniuk egy összeszerelési útmutató alapján, ezért a munkáért pedig egységes órabért kaptak. Az első csoport tagjai részletes írásbeli útmutató és magyarázó ábrák alapján dolgoztak – őket hívjuk „Építőknek”. Mivel az Építők egyike sem volt gyakorlott papírhajtogató, ezért az alkotásaik nem voltak különösképpen kiemelkedőek. Az origamizást követően a kutatást vezető asszisztens elvette a szobrokat, majd megvételre felajánlotta őket. Ezt megtehették, hiszen a munkáért órabért fizettek, így az alkotás pedig a „megbízónál”, a kutatóknál maradt.

Ezen a ponton beemeltek egy kontrollcsoportot a kísérletbe. Őket hívjuk egyszerűen „Vásárlóknak”. A feladatuk mindössze annyi volt, hogy a kész origami szobrokra szabadon licitálhattak, vagyis meghatározhatták, mennyiért vásárolták volna meg azokat szívesen. Ezután az Építők is lehetőséget kaptak arra, hogy „visszavásárolják” alkotásaikat, majd a két csoport árajánlatát összehasonlították. A kísérlet alapján az Építők legalább ötször magasabb összeget ajánlottak az alkotásaikért, mint a Vásárlók.

Ezután a kutatók bevonták a második csoportot is, akiknek szintén origamit kellett hajtogatniuk, órabér ellenében. Egy ponton azonban lényegesen megnehezítették a feladatukat: a használati útmutatóból a magyarázó ábrákat törölték, csak a leírások alapján voltak tehát kénytelenek hajtogatni. Ezt a csoportot a „Lehetetlen Építőknek” keresztelték. Mondani sem kell, a kész remekművek jóval kevesbé sikerültek, egyeseket a kísérleti alanyok kifejezetten borzalmasnak értékeltek. Ezt követően a „Vásárlók” kontrollcsoportja még kisebb összeget lett volna hajlandó áldozni ezekért az alkotásokért, azonban a „Lehetetlen Építők” kiugróan magas összeget fizettek volna, hogy megvásárolják a saját szobraikat.

A kutatás tehát azt mutatta ki, hogy minél nagyobb erőfeszítést teszünk, annál jobban kötődünk az alkotásunkhoz. 

Dan Ariely egy másik világhírű kísérletéről is írtunk cikkünkben, mely a motiváció és a munka értelme közötti összefüggést vizsgálta LEGO robotok építése által.