A tekintély hagyományos felfogása az elmúlt évtizedekben drámaian megváltozott. A múltban a tekintélyt ritkán kérdőjelezték meg, különösen a fiatalabb alkalmazottak. Az idősebb generációk egy olyan hierarchikus rendszert láttak követendőnek, ahol a tekintélyt parancsoló személyek - legyenek azok szülők, tanárok vagy munkáltatók - szinte ’szent’ státusszal rendelkeztek. A fiatalabb generációk számára azonban a tekintély nem az életkoron vagy a munkahelyen eltöltött időn alapul, hanem sokkal inkább a kompetencián, a kreativitáson vagy épp az érzelmi intelligencián.

„Más fogalmakkal dolgozunk a 21. században, és ez feszültséget okoz a generációk között. A különböző nemzedékek mást értenek egyes fogalmak alatt, más szokásokhoz ragaszkodnak, hiszen más mintákat követtek, másból merítettek” – összegzi a helyzetet Dr. Baracsi Katalin, generációs közösségi média szakértő.

Amikor az idősebb generációktól érkező tanácsokról beszélünk, - folytatja Katalin - fontos megérteni, hogy ezek sokszor feszültséget okozhatnak a fiatalabb kollégáknak, különösen a Z generáció tagjainak. Ennek egyik oka, hogy az idősebbek által adott tanácsok gyakran a saját élettapasztalataikon alapulnak, amelyek viszont egy olyan világban szerveződtek, amely különbözik attól, amelyben ma élünk. A generációs különbségek miatt a fiatalabbak gyakran úgy érzik, hogy az idősebbek tanácsai nem teljesen relevánsak a jelenlegi helyzetükben, és ez könnyen sértő lehet számukra, különösen, ha úgy sejlik, hogy a tanácsadás mögött bírálat húzódik meg. A Zék számára kiemelten fontos az önállóság és az identitásuk megőrzése, így ha egy tanácsadás túlságosan didaktikus vagy ráerőltető, akkor azt könnyen személyes támadásnak vehetik.